Majd' egy éve, '14 májusában a mostanira kísértetiesen hasonlító helyzetben tengődtem, azaz szokásos vasútdózisom régóta elmaradozott. Az akkori útvonal szokatlanul rövidre, egyszerűre, és klisészerűre sikeredett: egy debreceni villámvárosnézős, tramspottingos körtúrát helyeztem kilátásba.
Állandó útitársaim rögvest jóváhagyták a tervet, mivel az utazási komfortzónájuk elhagyását épphogy csak megkísérelte (ugyanakkor az enyémet csak távolról méregette :).
Az odaútra egy reggeli záhonyi sebest választottam, egy klasszikus, műbőrös, fülkés, fékporszagú és dohányfüstös gyorskocsis szerelvényben reménykedve. Álmaim a nyugati metróaluljárójából a felszínre bukkanva foszlottak sokfelé, amikor is gyanakvó tekintetem a 13-ason csendben ébredező postaingán akadt meg; a jegypénztár felé lépkedve meg kellett bizonyosodjak balsejtelmem bekövetkeztéről: a kijelzőn már vonatunk betűi lebegtek.
 |
| Hasítunk valahol Cegléd és Szolnok között. |
Püspökladányban előttünk indult el a biharkeresztesi személy szemet gyönyörködtetően autentikus szerelvénye, de a kijáratig megelőztük (hiába, a klasszik Csörgő menetdinamikai adatai nem túl eget verőek).
 |
| A fűtőház utolsó óráit éli. |
 |
| A biharkeresztesi személy előttünk... |
 |
| ...és immár mögöttünk. |
Az indóházból kilépvén - az idő által szorítva - hamar a centrum felé irányoztuk lépteinket.
 |
| Debrecen, vasútállomás. |
Cívisvárosi bóklászásunk, a rendelkezésünkre álló idő mennyisége miatt, meglehetősen kurtára sikeredett, de ez idő alatt is sikerült egy átfogó, ám lehet, hogy tökéletlen és/vagy kevés valóságtartalmú benyomáscsokrot gyűjtenem a helyről. Látottaim alapján a főutca-környék holtszezonja közepét éli, mind jelenév, mind pedig évtizedek aspektusából szemlélve.
 |
| Helyzetkép. |
Romos keresztutcák, málladozó Aranybika Hotel, és soha ki nem nyitó Apolló-mozi mellett azért a főutca sínjeit friss beszerzésű villamosok koptatják, a reformátusok Szent Péterje pedig épp felújítás alatt áll. A kávéházak java alaphangon üzemel, némelyik ki sem nyit (előszezoni szombat délelőtt).
 |
| "Louvre" |
A pályaudvarra visszacsámborogván következő járatunk, a füzesabonyi személy késése fogad; végül - a jobbára piactúrázó, gördülőszatyros nénikből, és hétvégi "vonattalkiránduló" családokból álló utazóközönség kaotikus méltatlankodása közepette - tíz perces hátralékkal gördül be Fehérgyarmat felől.
Ez a szerelvény is jóleső, régimódi egységességet mutat: az élen egy Bdt vezérlő, majd 3 Bhv, végül egy klasszik Csörgő. Persze, hogy az utolsó kocsit célozzuk meg, hogy minden gyorsításnál bizseregtethessük fülünket a Pielstick árnyékában.
A szalmakazlak szegélyezte alfödi táj végtelen nyugalmát a vas vason csikordulása szakítja félbe: birkacsorda a vonat előtt. Az utolsóként átkecmergő juhok előtt cirka két méterrel sikerül megállni. Először a puli, aztán a juhász is előtűnik a vezérlő takarásából, utóbbi halvérű arckifejezéssel vezér felé int, majd a nyáj után ballag.
 |
| Hortobágy állomás. |
 |
| Hortobágy halastavak megállóhely. |
Eme eseményt egy másiknak sem sikerült überelni aznap, sem azon a vonaton, sem hazautunk további szakaszain, vagy legalábbis egy év távlatából nem sikerül semmi lejegyzésre érdemest felidéznem, valamint a 108-as vonal infrastrukturális és szociális állapotának bennem keltett benyomásairól sem szeretnék valami olvasóriasztó-mindenki által megirtható pár sort még szövegelni, így a beszámoló megszokottan cirkalmas és terjedelmes lezárása helyett álljon itt még két unásig ismételt fővonali állomás átlagos szombat délutánja:
 |
Füzesabony.
Innen mehettünk volna közvetlenül is a keletibe, de jó hobbyvonatos lévén
inkábba classic Bhv-s vámosgyörki személy kontra egri hibrid IC
(reméltem, hogy gyorsvonati szerelvény lesz) kombináció mellett döntöttem. |
 |
| Vámosgyörki tumultus. |
