Vonatozás light
Mivel legutóbbi vonatozásom (Debrecen, bejegyzés majd később:) óta már cirka két hónap is eltelt, ezért úgy gondoltam, ideje valamit produkálni e téren, így megejtettünk egy régóta tervezgetett felvidéki túrát, a majdnem szokásos összeállításban, azaz unokatestvérem, (másik)nagypapám, és én.
Az első nehézségek a jegytípusok körül adódtak. A ZSR weblapján semmiféle információt nem találtam a különböző kedvezményekről, így tovább kutatva ráleltem a sokkal könnyebben használható kezelőfelületű, nyomokban angol nyelvű információkat is tartalmazó slovakrail.sk-ra, ahol a hattól tizenöt éves korig érvényes gyerekkedvezmény (Diety-15) megismerése mellett, a menetrendet is egyszerűbben tudtam böngészni. A kiinduló állomásunk természetesen az Esztergommal szemközti Párkány volt, eredeti úti célunk pedig Léva, de mivel a 152-esen reggel 7 és délután 1 között nincs a menetrendben páratlan vonat (ismerős itthonról?), ezért Érsekújvár és Nagysurány érintésével juttattuk be magunkat a célba.
Vonatunk, a reggel nyolcas 'újvári személy, a 130-ason már megszokott vonóerővel, egy MÁV-os Szilivel, indult útnak. A gördülőállomány további része szlovák, termes személyvonati kocsik voltak, igényesen felújítva, légkondival is felszerelve, ám kissé kényelmetlen ülésekkel (modern Startos motorvonatok szindrómája). Nové Zámky. Hatalmas, ám kihasználatlanság jeleit nem mutató, múlt rendszerből itt maradt állomásépület, perfekt módon modernizálva. Három pénztár működik, az egyikben a bent ülő középkorú nő szerencsére még magyarul is tud, így gond nélkül vásároljuk meg a 'Surányig szóló jegyet. Betérünk a restibe is egy italra, a Becherovká-tól kezdve, a Ballentines-ig rengeteg rövidet mérnek a pultban. Az egyik kiszolgáló csajjal szóba elegyedünk, mikor eláruljuk neki, hogy Nagysurányba megyünk, azonnal a vadast (termált) ajánlja, ahová aztán természetesen nincs időnk betérni, no meg nem is azért megyünk. A pályaudvar előtti placcra kitekintve esztergomi szemmel nézve szokatlan, sokemeletes panelerdő tárul szemünk elé, pedig a település alig pár ezer lakossal számlál többet szülővárosomnál.
 |
| Nové Zámky. |
 |
| Resti. |
Kilenc húszkor indul Prievidzába a 812-es motorvonat, de öt perc késést már rögtön indulás előtt magunkra szedünk, mert bevárjuk, a Budapestről Varsóba tartó EC-t (átszálló egy szál se). Indulás előtt a "vonatát őrző", azaz a szerencsétlen dízel oldalának támaszkodó kövér, ötvenes kalauznőnket kérdem magyarul is, angolul is, hogy ez megy-e Surány felé, de ő elbizonytalanításom érekében bólintás helyett gőgös, hadaró szlováksággal, hosszú monológba kezd, arcán a "ha utazni akarsz tanulj meg szlovákul" elégedettséggel; alig haladunk ki 'Újvárról, mondanom sem kell, ő jön ellenőrizni, elkéri az összes nálunk lévő életkor igazoló okmányt, majd heves mutogatással, rajzolással és írogatással tudtomra adja, hogy rossz jegyet vettem, mert már elmúltam tizenöt. (Link értelmezése hangulat szerint.)
A jegyeinket magához veszi, majd Surányig nem látjuk.
Szerencsére mindössze 20 percet töltünk vele egy légtérben, mert Surány a második állomás felfelé a 140-esen.
Közepes méretű állomás, forgalmához képest feltűnően kicsi indóházzal (a nyugat-keleti forgalom gerincének tekinthető Pozsony-Kassa gyorsok mind megállnak itt, valamint teherforgalom is fellelhető). Az épületben egy pénztár, a szakállas néni nyelvtudásának egyetlen produktuma szinte magától értetődően az anyanyelve, így gondokba ütközik a jegyváltás, azonban a nálam levő Liszt - Tell Vilmos kápolnája kotta (véletlenül kétszer nyomtattam ki) részlegesem, de segít a szituáción: hátuljára firkantom, hogy két egészet és egy felest kérnénk, ehelyett kapunk három különböző jegyet (Mini-15 kuzinomnak, Mini15+ nekem, Mini18+ nagyapámnak!). [Ha valaki járatosabb a ZSR belföldi menetjegyeinek világában, akkor velem is megoszthatná, mi a jelentésük előbbi feliratoknak. :D]
Mellesleg kisbolt is működik itt, ahol hatvan centért egy szelet Delit veszünk, majd a perfekt magyar eladó készségesen segít nekünk, és tolmácsolja egy, a váróban kiragasztott plakátról megtudott (a Slovakrail egy szóval sem említette) vágányzárról szóló kérdésünket a jegypénztáros hölgy felé. Nemleges választ kapunk, a "Vonatkozik-e a Lévára menő utasra, a buszozós vágányzár?" kérdésre.
 |
| Laminátkás favonat indul Érsekújvár/Pozsony irányába Surányból. |
 |
| Az utascsere végeztével vonatunk rögvest indul, Prievidza felé. |
A csatlakozásig több mint másfél óránk van, így az égető napsütésben elandalgunk a centrumig, megnézzük a barokk templomot, és a zsinagógát, amiről több forrás is azt írta, nemrégiben felújították. Ez nyilván csak a belsőépítészetét tekintve történt meg (zárva volt). Visszafelé útba ejtjük a helyi piacot, ami csupán pár standból áll, de tiszta, rendezett, és elvétve magyar szót is hallhatunk. Nekem, chihirajongónak mindenképp érdekesség, hogy a palántaárus portékái közt, már termésétől is zöldellő Habanero csemetét is találunk, 2,60-ért (az esztergomi piacon nagyobb ára van).
 |
| A városba vezető út egy elhagyatott temető mellett visz el. |
 |
Surány tízezer lakója ellenére, igen falusias jellegű.
Baromfiudvar szinte minden második portán van. |
 |
| Habanero-bokor :) |
 |
| Cukorgyár... |
 |
| Visszaúton az állomás felé két kóbor eb is mellénk szegődött. |
 |
| A városi tűzoltóság rohamkocsija XD |
 |
| A Gemerant CD-s Plehács repíti Pozsonyig. |
A zólyomi gyors néhány perc késéssel fut be, megvárakoztatva a szembe közlekedő pozsonyi Gemerant. Mindkét vonatot cseh bérlemény, a hiperretró, ötvenes évek kitűnő formatervezésével dicsekvő küllemű 242-es húzza, a mögéjük tett kocsisor, pedig a szegedi hibridvonatra emlékeztet (elől a klíma, hátul a menetszél által hűtött vagonok), ama jelentős differenciával, hogy itt minden kocsi egy, mindenféle pótjegyet nélkülöző tarifával vehető igénybe. Kellemes ötvenes tempóval döcögünk a szlovák alföldön, a légkondis, hatos fülkében, egy idős pár társaságát élvezve, majd kalauzunk benyit a kupéba, és pergő szlováksággal előadja pár szekundumos monológját, amiből nekünk egyetlen szó, az autóbusz jut el tudatunkig. Ekkor fény derül az öreg hölgy magyar tudására, és szembesít minket a ténnyel, hogy bizony a következő állomáson leszállás, átnyergelünk buszra. Besa állomásán már vár minket három, az Arriva társaság színeiben pompázó autóbusz, majd a felzsúfolódást követően már suhanunk is Lok, a vágányzár másik végpontja felé. Ott visszaszállunk egy gyorsra, ami aztán megállás nélkül repít minket Léváig, ahová bő tíz perces késéssel futunk be.
 |
| Besa. |
 |
| Laminátos ellenvonat. |
 |
| Vonatpótló. |
 |
| A két végponti állomás rekord gyanús utasforgalmat bonyolít :D |
 |
Az egykori Mohi falu helyén működő, a porig rombolt
község nevét megöröklő atomerőművet is megtekinthetjük a 150-esen száguldó vonatból. |
 |
| Hangulat... |
 |
| Aviákban bővelkedő vidék XD |
 |
| Dőlünk az ívben Léva előtt. |
Jegyet váltunk Párkányig, a pénztáros nő segítőkész, előkerít egy magyarul is beszélő dolgozót. Az állomással szemközt a túlméretezett buszpályaudvaron néhány helyközi kocsi lézeng, utasok is csak elvétve láthatók, ennek ellenére büfé és trafik is működik itt. A létesítmény, hasonlóan Nové Zámmy indóházához, a múlt rendszer mementója, ám előbbivel ellentétben felújítást még nem látott, pedig a rekonstrukció nem igényelne túl sok anyagi ráfordítást, mivel a kóceráj mindössze az esőbeállókból ("perontetők"), és egy parányi felvételi épületből áll. Végigkorzózunk a belvárosig bevivő Ludovita Sturán, ami egy keresztutcája (Mlynska) után sétálóutcává transzformálódik. Sétánk során parkkal, tízszintes panellel, birkasajt árussal vegyítve találkozunk. A várrom megtekintéséhez tárcát nyitni nem kell, felmászva rá páratlan panoráma nyílik a belvárosi panelek rengetegére. Utolsó szendvicseinket a Szent Mihály, és az evangélikus templomok égbetörő építményei közt fogyasztjuk el, feltűnően sok és széles életkori skálájú hajléktalanok közvetett társaságában.
 |
| Egy pozsonyi gyors. |
|
| Tót igáslovak egymás közt. |
Végül befut a négy kocsis tót Bézé Sturovoból, mi pedig helyet foglalunk a harmadikban. Néhány perc múlva érkezik a jv, és utasít, hogy előrébbi vagonban keressünk helyet (mivel az illető csak szlovákul beszélt, a kiűzetés okát nem tudjuk meg). Felszállunk az első motorba, ahol egész út alatt kb. öten utaznak rajtunk kívül. Csatán bevárjuk az ipolysági személyt, majd találkozunk az ellenvonattal, aminek a késését mi is megkapjuk, így kb. 10 perc plusszal futunk be végcélunkba.
(Kéménd és Párkány között a vonatablakból gyönyörű a kilátás a bazilikára és a Szamárhegyre :)
x
