2015. május 3., vasárnap

Esztergom elhagyatott épületei 2. - Szénrakodó instant

Ha nyugati irányban hagyjuk el Esztergomot, és a kocsiablakon jobb felé bámulunk ki, akkor a Duna ártere szántóföldek látványán túl, egy, az urbexorientált, vagy ezen adrenalinforrást és fotográfiai irányzatot kicsit is ismerő lények, fantáziáját egészen biztosan megjárató létesítményre lehetünk figyelmesek. Az enyémet kb. 1 éves korom izgatja folyamatosan, így mostanra megérleltem a gondolatot, hogy egy e témában íródó bejegyzéssel színesítsem blogom olvasnivalóit. 

Az építményt 1927-ben húzták fel, a Dorog-környéki bányákban kitermelt barnakőszén dunai szállításának elindítása céljából. A rakodót egy 5,7 km hosszú kötélpálya kötötte össze a Dorogon található szénosztályozóval, ezen mozgatták a szénporral teli csilléket, amelyek tartalmát itt öntötték uszályokba. A hajók úti célja általában a csepeli erőmű, vagy egyéb más fővárosi ipari létesítmények voltak. A rakodó folyamatosan működött, napi két műszakos beosztással, így tudták a napi 1000 tonnás áthaladási mennyiséget biztosítani. A létesítmény aranykora 1963-ig tartott, amikor is a Dorogi Szénbányák Á. V. megszüntette a vízi úton történő szállítást, így monstrumunk funkcióját vesztette. Az jelentősebb értéket képviselő eszközök leszerelése (pl. kötélpálya) és eltávolítása 1970-re fejeződött be, így a vasszörny azóta pusztul őrizetlenül. 

Elhagyását követően elsőként 1994-ben figyeltek fel rá, de más érdemi dolog ekkor sem történt amikor a képzőművészek által létrehozott, Lévay Jenő neve fémjelezte Váltótér Alapítvány tulajdonába került. Ők az épület felújításában, majd művésztelepként történő hasznosításában láttak perspektívát, ám csak az előbbihez szükséges összeg, becslések szerint, már akkor is 50-60 millió forintra rúgott. (Én inkább a jazzpubként történő reinkarnációt preferálnám, de be kell lássam, ez még az előbbi változatnál is utópisztikusabb...)

Ezen fotók idén januárban készültek 40 éve lejárt Orwo diára (UP15), egy Chinon CM-3-mal, egy 1.7/55mm-es kitobival, valamint egy Zeiss Sonar 3.5/135mm segédletével. 


Hősünk a város felől...



...és ellenkező irányból (Tát felől) kémlelve.

A Duna szemközti oldalán a még működő ipart csodálhatjuk
a párkányi papírgyár személyében.