Videó, és zeneajánlókat más blogokon olvasni a számomra kifejezetten irritáló, az ilyesfélék írása (már ha a kontrolcékontrolvét ekként fogjuk fel) pedig már alaposan felidegesít. Többek közt ezért is fogom ezentúl hetente (kamu, igazából akkor mikor eszembe jut, hogy régen lett valódi bejegyzés közzétéve, és nincs valami elfekvő piszkozat, amiből össze lehet tákolni valami vállalhatót) úgy istenigazából próbára tenni idegeim amplitúdóját, és idepiszkítani egy olvashatatlan, mindenféle saját szellemi produktum hiányától szenvedő, a tárhelyet legfeljebb néhány bittel megrövidítő posztféleséget. Kritika nem lesz, egyrészt azért, mert nyilvánvalóan nem érthetek az összes, e rovatban majdan előkerülő muzsikához (mert hogy itt bizony más nem lesz, ahogyan ez az éjféli ötletmentesség-gazdag fázisom kellős közepén született, jellememmel szöges ellentétben állva meglehetősen anglománra sikeredett, ám sokatmondó címből már nyilvánvalóvá vált), másrészt meg valaki nyilván megírta már az adott interpretációval kapcsolatos gondolatom, minden bizonnyal megingathatatlan tényeken alapuló cáfolatát, így én krónikus konfliktuskerülőként nem szeretném ha az ártatlan bejegyzéspótlóm valami véletlen idetévelyedő művelt zenekritikus-olvasó folytán heves ellenvetésekbe ütközne. Szóval következzék egy kamarafelvétel Glenn Gould-dal 1975-ből, amint Leonard Rose-zal játsszák Beethoven Á-dúr cselló-zongora szonátáját. Előbbi művészünk szerintem játékáért nem csak Grammy-díjat érdemelne, hanem forgolódós-tátogós alakításáért jó esélyei lennének az Oscarra is, mint legjobb férfi mellékszereplő. :)
Margóra: A közösen vezetett blog, a világ legellentmondásosabb weblapja. Legalábbis esetemben. Internetes régmúltamban (azaz legalább már öt éve) többel is volt dolgom, unokatestvéremmel közös szenvedélyeink okán (chili, cigisdoboz és bélyeggyűjtés, postcrossing; ezekről majd valamikor még bővebben). Először a Habanero-blogot indítottuk útjára, aminek az alapötlete még egészen olvasó orientált volt (chili palántáink cseperedését mutattuk volna be, heti rendszerességű posztokban), ehelyett az oldal el lett árasztva az egymással, egészen a site általam történő törléséig makacs kitartással harcoló Chopin (én), és Eminem (unokatesóm) zenéit maguk mögött rejtő linkekkel... Védül egy, az íráshoz egyáltalán nem kapcsolódó túlszentimentalizált zongorás makro, a Flickr-ről, csak hogy a Facebook megosztásban legyen valami kép is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése